Miért lettem körmös? – Interjú Darabos Évivel

Mindig jó volt a kézügyességed? Szerettél díszíteni, rajzolni, festeni?

Évi: Tulajdonképpen kézügyességem mindig volt, szerettem gyöngyöt fűzni, hajat fonni, színezni. Különösebben nem volt nagy rajz- vagy festőtehetségem, de a kreatív dolgok mindig érdekeltek: üvegfestést csináltam, gyertyát öntöttem, süteményeket díszítettem, később a kalligráfiával is foglalkoztam.

Van a családban más is, aki a szépségiparban dolgozik? Honnan jött az ötlet?

Évi: Tulajdonképpen van hagyománya nálunk a szépségszakmának, az egyik nagymamám fodrászként dolgozott. Ő mindig azt mondta, hogy a nők a saját szépségükkel mindig foglalkoznak, bármi is történjen. Bár őt nagyon pici koromig ismerhettem csak, a pályaválasztásomra nem lehetett közvetlenül hatása, de végül is igen, van ebben hagyomány.

Hogyan lettél műkörmös, miért pont ezt választottad?

Évi: Ez elég sorsszerűen alakult, mert a műkörmös, akihez jártam, abbahagyta a szakmát, és megkérdezte, hogy nem veszem-e át a dolgait, megtanítja nekem, és akkor tudom csinálni magamnak. Akkoriban jó ötletnek tűnt, szerettem elpepecselni apró dolgokkal, érdekelt is a dolog, lakkozgattam a körmömet, igent mondtam. Aztán néhány próbálkozás után rájöttem, hogy ez azért nem ennyire egyszerű, így beiratkoztam az OKJ tanfolyamra, utána pedig rengeteg továbbképzésre.

Rögtön el is kezdtél dolgozni?

Évi: Igen, szerencsém volt, mert el tudtam helyezkedni egy szalonban, ahol a főiskolám mellett heti néhány napot tudtam dolgozni, majd néhány hónap után szólt egy ismerősöm, hogy a lányának nyitnak egy szalont, és ott nincs műkörmös, menjek oda. Itt a főiskola elvégzéséig tudtam is maradni.

Milyen iskolába jártál?

Évi: Az Általános Vállalkozási Főiskolán szereztem közgazdász diplomát.

Utána hogyhogy nem abban a szakmában helyezkedtél el?

Évi: Egyrészt akkoriban láttam, hogy az évfolyamtársaim nagyon nehezen találnak megfelelő munkát, ráadásul nagyon kevés fizetésért. Addigra nekem kialakult vendégköröm volt, el tudtam tartani saját magamat, saját beosztásom volt, magam főnöke voltam, szerettem a munkámat… Úgy gondoltam, hogy dehogy fogok beülni egy irodába dolgozni.

Másrészt vállalkozásszervező szakon végeztem, ahol tanultunk közgazdaságtant, emberi erőforrást, pénzügyeket, könyvelést, marketinget, jogot. Csupa olyan dolgot, hogy hogyan kell üzemeltetni egy vállalkozást. Így tulajdonképpen ennél hasznosabb, gyakorlatiasabb végzettségem nem is lehetne, maximálisan ki tudom használni, tekintve, hogy saját vállalkozásom van.

Ennyi év után még mindig dolgozol szalonban. Nem unod még, nem égtél ki?

Évi: 22 év nagy idő, de nem tudom elképzelni az életem szalonmunka nélkül. Nem mondom, hogy nem voltak olyan időszakok, amikor kicsit besokalltam, amikor túl sokat vállaltam, de valahogy mindig a kellő időben jött a felmentés. Az évek során oktattam, versenyeztem, ezek mind kicsit kimozdítottak a szalonmunkából. Most pedig heti 3 napot dolgozom a szalonban, a munkám másik felét a Perfect Nails teszi ki, ahol a termékfejlesztésben és a marketingben segítek, ami ugyanúgy körmözés, de kicsit más szemszögből, kicsit más feladatokkal – ez így tökéletesen egyensúlyban tartja a munkámat. Bár igazság szerint ez jóval több, mint munka. Őszintén kívánom, hogy mindenki megtapasztalhassa, hogy milyen úgy dolgozni, hogy az egyben a szenvedélye is. :)